Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kis kitérő

2012.10.07

Nem szeretném a passziválás pontos okát firtatni. Nincs elég lóvém. Ennyi. Végülis ez nálam benne volt a pakliban, mert nekem általában nincs lóvém.

S hogy mit fogok csinálni most?

  • Elősször is ott az az OKJ-s képzés, ahol rengeteg angolt tanítanak. A suli nagyon jól megy, egy 4-em van, a többi 5-ös. És sikerült pont olyan szintű angol csoortba bekerülnöm, ami nekem nagyon megfelel. Nagy szerencse ez, végre úgy látom, normálisan megtanulhatok angolul. És ráadásul ad egy másik szakmát is.
  • Aztán ott a TDK. Természetesen még mindig az a terv, hogy megnyerem az OTDK-t. A témavezetőm szerint a egy Bsc-snek ez a téma nagyon jó, és hát ugye én Bsc-s vagyok. Még akkor is, ha már régebb óta hallgató vagyok, és szerény véleményem szerint a tudásom is messze meghaladja egy Bsc-sét. Már szinte csak le kell írni a dolgot.
  • Aztán munka. A csillagászati kutatóintézetbern most is leltározom, de a felszabadult időben szeretnék egy másik munkát is vállalni. Több pénz, jobb élet. Majd gyűjtögetek egy kicsit a következő tanévre, így biztosan nem kerülök ebbe a helyzetbe, amiben most vagyok.

Szóval, szerintem semmi ok az aggodalomra. Azt már eddig is tudtam, hogy én nem vagyok az a hellgató, aki majd hat félév alatt, menetrendszerűen mindent megcsinál. Ez tulajdonkéépen már abból is következik, hogy TTK-s vagyok, és TTK-n ez kb. csak a legjobb 24%-nak sikerül. Én meg nem vagyok a legjobb 24%, és régen meg pláne nem voltam az.

De biztos vagyok abban is, hogy nem minősít engem negatívan az, ha munka mellett nem toduk kellőképpen helyt állni az egyik legnehezebb szakon, ami létezik. És nem is hasonlíthatom magam azokhoz, akiknek a szüleik mindent meg tudnak adni: érettségit nyelvvizsga előtt, lóvét a drága tankönyvekre, és még csak nem is dolgoznak.

Úgy érzem, volt egy olyan időszak, amikor megfeletkeztem arról, hogy honnan jöttem, és ki vagyok valójában. Én más ember vagyok, mint a legtöbb hallgató. Aki a tanyavilágból jön, és küzd a betevő falaért akit nem járattak nyelvtanárhoz, annak más utat kell bejárnia. Ez az én utam.

És ahogy az egyik kedvenc filmemben mondják, nem a cél tesz boldoggá, hanem az út. Az én utamon meg rengeteg kalandot élek meg, és igenis boldoggá tesz az, hogy amikor reggel felkelek, az álmaimat követem. És amikor nyugovóra térek este, fáradtan, akkor is tudom, hogy ma is szorgosan, tisztességteljesen haladtam az utamon. Akárhol is legyen a cél.